Vadászterületünk – a Marcal-Bitvaközi Vadásztársaság – Veszprém megye nyugati szögletében, a Bakony hegység és a Marcal folyó között 16 000 hektár területen fekszik, amelynek mindössze 5 százaléka erdő.

A Marcalvölgy azelőtt sástermő ingovány volt. Vízrendezéssel és nagyarányú meliorációs munkával eltűnt a mocsár, megváltozott a környék növényzete, gyeptöréssel szántóvá vált többezer hektárnyi terület, és a lápgazdálkodást növénytermesztés váltotta fel. Javult a terület vadeltartó képessége, legfeljebb a vízi-szárnyas lett kevesebb.

A háborús évek lerongyolódott vadállományával nehezen indult a kibontakozás. Kevés volt a forint, kevés a vadásztársaság szervezésére vállalkozó ember. Az alapító tagok csupa „kisemberek” voltak, az első években zsebükből fizették a kiadásokat és a legszükségesebbeket, tagdíjra, vadászjegyre, töltényre is nehezen jutott. Ma 50 a taglétszám, többségében bérből és fizetésből élő dolgozó. Vannak orvosok, agrár-mérnökök, de vannak traktorosok és állatgondozók. Van alezredes és van törzsőrmester. A tagság foglalkozás szerinti megoszlásának tarka skálájához tudni kell, hogy, ha nálunk orvos, vagy más értelmiségi kérte felvételét a vadásztársaságba, akkor – ha egyebekben megfelelt a jelentkező -, értelmiségi volta nem lehetett akadálya a felvételnek.

Vannak tagjaink továbbá tanácsi dolgozók, MÁV beosztottak, építőipari munkások és nyugdíjasok. A nyugdíjasok többsége már az alapítás éveiben is itt vadászott, és kijutott nekik a kezdeti nehézségekből. ők a vadásztársaság pionírjai. Kegyelettel emlékezünk azokra, akik időközben kidőltek a sorból. Hadd említsek itt két nevet: Piri János „öregapám” vadőr volt odaát a Marcalon túli részeken, aztán hozzánk jött tagnak, itt egészítette ki 50-re a vadászéveit. Mindig védte a vadat. Havas, szigorú telek meggémberedett foglyait kötényébe szedte. Otthon a kamrában megetette, megitatta és a tél megenyhültével, felerősödve kiengedte őket a területre.

Szabó József mezőgazdasági cseléd volt. Aztán földhöz jutott, azt tehénfogatával művelte, de terméséből mindig jutott néhány cső kukorica télen az éhező vadnak.82-83 éves korukig velünk vadásztak, aztán elmentek csendben az örök vadászmezőkre. De itt maradtak köztünk fiaik Piri Árpád és Szabó Ernő, akik most is megbecsült alt tagjai vadásztársaságnak. A még élő öregek közül Bokodi Béla érdemel elsősorban említést, Ő MÁV pályamunkásként kezdte, aztán váltókezelő volt nyugdíjazásáig. Hosszú évekig volt elnöke a vadásztársaságnak. Benne a természet és vadászat szeretete végtelen szorgalommal párosult. Most 77 évesen is mindenhol ott van, ahol segíteni kell. Egykor fürge járása kissé lelassult, de ma is gondja van a vadvédelemre és a téli etetésre.

Gazdálkodásunk

A korábban apróvadas terület fogolyállománya a 70-es években – szinte máról holnapra eltűnt. Hírmondónak maradt csupán egy-két csapat. A fácán kétségbeejtően fogy és az elmúlt évek csibenevelései rosszul sikerültek. A kibocsátott fácánoknak csak jelentéktelen hányada került terítékre. A mesterségesen nevelt csibék szelídségük és hiányzó védekezési ösztönük miatt áldozatul estek a szárnyas és szőrmés ragadozóknak, őszre alig maradt fácánunk. Mezei nyúlból sincs nagy bőség, de ezt a szintet évek óta tartjuk, most javulni látszik az állomány. A nagyvad életfeltétele javult a táblás gazdálkodással. Azelőtt csak váltó vad volt nálunk a szarvas, a vaddisznó, mert kisterületű erdőnkből télire felhúzódott a Bakonyba. Ma az év minden szakában találkozunk vele, és a kukoricatáblákban van a legjobb bőgés. Így vált lehetővé külföldiek bérvadásztatása, amely egyaránt jól szolgálja vadásztársaságunk anyagi megerősödését és a lőtt vad exportot. Tavaly májusban lövettünk 29 őzbakot, szeptemberben szarvasbikát, jó agancssúly-átlaggal, de 12 kilogrammos agancsú szarvasbika is esett a múlt év őszén. Nálunk is az őz az a vadfaj, amelyből a legtöbb van, és a minősége is javul. Vaddisznóból 70-80 esik évente. A lőtt vadat azonnal szállítjuk a devecseri hűtőházba. Közelünkben van az MN uzsai erdőgazdasága, ahol hasonlóan értékes vadállományt tartanak, korszerű vadgazdálkodással. Mi nem restellünk tanulni. Baráti jó viszonyban vagyunk Balsay László erdőmérnökkel, az uzsai erdészet vezetőjével. Eltanuljuk módszereiket, és – sokkal szerényebb lehetőségeink mellett – máris javulnak az eredményeink. Szakmai segítséget kapunk még megyénk vadászati vezetőitől is. Szerzett ismereteink birtokában aztán mi is fezárkozunk a „nagyok” mögé. Mi is etetünk 300 mázsa kukoricát, sok silót, almát, répafarkot, a vadföldön kerékrépamagot szórunk nyáron a kukoricába, hogy ősszel, a kukorica lekerültével legyen mi a vadföldre csalja a szarvasokat.

Vagyoni helyzetünk ma még olyan, mint a legtöbb környező vadásztársaságé. Nem rosszabb. nem jobb. De az út, amelyet megtettünk, elég eredményes ahhoz, hogy derűlátásunkat igazolja.

Van két vadászházunk, 96 magaslesünk, két GAZ kocsink, egy tehergépkocsink.

Milliós költségvetésünk pénzbevétele főleg külföldiek bérvadásztatásából származik. 60 ezer forint jön be tagdíjakból, (100-100 forint a havi tagdíj), alig több a tagok által elejtett vad árából. A költségvetés kiadási oldalán a vadászház építési és berendezési költsége, területbér, vadőrök bére és költségei, vadtakarmány, gépkocsik fenntartása a jelentősebb. Be kell tervezni évenként 150-200 ezer forintot vadkárok térítésére. Ezt, ha lehet megtakarítjuk. Igaz, hogy a vadállomány számbeli növekedésével párhuzamosan évről-évre több lesz a vadkár, annak ellenére, hogy megpróbáljuk azt a minimálisra csökkenteni. Egész sor intézkedés áll a kármegelőzés szolgálatában: vadfölddel próbáljuk az erdőhöz „kötni” a nagyvadat; tavasztól őszig kármegelőző lesvadászatot tartunk a veszélyeztetett táblák szegélyein, ha kell éjfélig vagy hajnalig; a kukoricatáblák erdővel határos szegélyein védősávot vágatunk, hogy az erdőből kilépő vadat látni és lőni lehessen. Ebben a kérdésben olyan az együttműködés a termelőszövetkezetekkel, hogy a kérésünkre még a tábla belsejében – az erdőszélre merőlegesen – is lesilóznak egy szalagot. Javul ezzel a rálátás, és különösen a bőgésben vesszük ennek jó hasznát.

Évekkel ezelőtt, amikor a külföldiek bérvadásztatásából egyre nőtt a vadásztársaság pénzbevétele, vásároltunk egy házat, amely némi átalakítással egy ideig megfelelt vadászháznak. A igények azonban  nőttek,a külföldiek egyre népesebb csoportjait kellett fogadnunk. Építettünk egy másik vadászházat, amely már kétszintes. Emeletén 3 háromágyas fürdőszobás lakosztály, a földszinten 60 személy számára alkalmas rendezvényterem, a pincében borozó van, a ház közelében parkolóhely, a ház körül park.

A vadőrzést és a vadetetést nálunk 3 hivatásos vadász látja el. Kísérik a bérvadászokat és a kartonos puskával vadászó társasági tagokat. Kizsigerelik a nagyvadat, elvégzik a sebzett vad utánkeresését, az agancs, agyar lefőzését. Feladatuk a lőtt vad kezelése, hűtőházba szállítása. Gondoskodnak a járművek üzembiztonságáról, üzemanyagok beszerzéséről.

Így vadászunk…

Külföldi bérvadászokat májusban és július végén, augusztus első hetében fogadunk őzbakra. Szarvasbikát cserkeléssel, illetve szeptemberben hívással vadászunk. Vaddisznóra késő ősszel, novemberben, decemberben, egy-két ízben van hajtás. Mi magunk az erdőt hajtással nem zavarjuk. Magaslesek vannak az erdő peremén, közelükben szórók, itt lövünk lesvadászaton évente 50-60 vaddisznót és annyi tarvadat, amennyit az állomány apasztás és az ivararány szabályozása megkíván. A mezőn brigádokban vadászunk. Három brigádterület van. ahol a 16-17 tagú brigádok meglehetősen önállóan vadgazdálkodnak és vadásznak. Ha az egyik brigád jobban eteti és védi a vadat, mint a másik, akkor annak jobb az állománya, és dúsabbak a terítékei. Fácánhajtás október közepétől december végéig vasárnaponként van, teríték esetenként és brigádonként 15-20 kakas. Mezei nyúlra két decemberi vasárnapon vadászunk ráhajtással. A vadászrész évi két nyúl.

Hagyománytisztelők vagyunk. Magunk között is ápoljuk, őrizzük a vadászhagyományokat, a külföldi bérvadászok fogadása, jelenléte pedig megköveteli a házigazdáktól. hogy fokozott gondit fordítsanak erre.

Fogathajtó versenyeken láttam, ahogy a versenyzők levett kalappal köszöntik a tribün közönségét. Ha az a lovassport hagyománya és minden versenyző gyakorolja, akkor tudnunk kell, hogy a mi hagyományaink ősibbek és ugyanolyan szépek. A nagyvad elejtése után nyomban átadjuk a vad elejtőjének a töretet.

A vadászat végén akkor is terítéket készítünk, ha csak a brigádtagok vannak jelen. Ezzel az elejtett vadnak adjuk meg a végtisztességet. Nem veszett ki a hagyományok sorából a vadászavatás sem. Arra a pálcasuhintásra mindenki szívesen emlékezik, a vessző merovásbetűvel, az avatás dátumával bekerül vadászemlékek közé. Mi minden évben vacsorával ünnepeljük meg a szezon végét. Alkalom ez a barátkozásra es egymás megbecsülésének gyakorlására. Elvisszük asszonyainkat, aki összeismerkednek az új tagokkal és feleségeik kel. Ott egy asztalnál ül az orvosné a traktorosnéval és a fejőnővel, és ez így van rendjén. A vacsorát nyereménysorsolás követi. A nyeremények torták, pezsgők, likőrök. Emlékszem a háborút követő évek vadászvacsoráira. Szegények voltunk. Sovány pogácsa került elő a szakajtóból, de a barátság igazi volt.

Vadásztársaságunkban már évtizedek óta Szigorú intézkedések sora szolgálja a biztonságot: balesetvédelmi oktatás vezeti be a vadászszezont, és az egyes vadászatok kezdetei is kitér az eligazítás a szükséges biztonság tudnivalókra. Az éjszakába nyúló lesvadászatok különleges biztonsági intézkedéseket követelnek. Egyetlen esetben sem maradhat el beírókönyv használata. A területet biztonság körzetekre osztottuk. A beírókönyvben feltüntettük a biztonsági körzeteket, ezen belül magaslesek számát. Meg kell jelölni a cserkelés kezdetét és végét.

Gyorsan kikerült a vadásztársaságokból az az egy-két tag, aki lazán értelmezte a józanság fogalmát és ittasan akart vadászni. Mások azért kerültek ki, mert könnyelműen leadott lövéseikkel veszélyeztették vadásztársaik testi épségét. De kikerültek azok is, akik barátságból átengedték vadászfegyverüket nem vadász – így balesetvédelmi oktatásban nem részesült – barátaiknak.

Így érhettük el azt, hogy vadásztársaságunkban 35 év alatt nem volt vadászbaleset.